Egy kellemes nyári vasárnap kislányaim (Illyés Emese 3/a, Illyés Eszter 1/b) közölték velem, hogy unatkoznak. Mondtam nekik menjünk egyet sétálni. A sétából egy elég hosszú túra lett, aminek a végén a tóparton kötöttünk ki, érintve az etyeki menhelyet is. Nem találtunk ott senkit, így bemenni nem tudtunk, de úgy gondoltuk visszajövünk egy másik hétvégén és körbenézünk. A gondolatot tett követte, és el is látogattunk a menhelyre következő vasárnap is. Azóta majdnem minden vasárnap megyünk, és visszük a gazdira váró kutyusokat sétálni. Jó érzéssel tölt el, hogy segíthetünk, hogy új barátságokat kötöttünk és nehéz visszaadni, leírni azt az érzést, amit a kutyáktól kapunk ezekben az órákban. Büszkeséggel tölt el, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek Etyeken, akik heti rendszerességgel kijárnak, hanem rendszeres lelkes önkéntese a menhelynek Kácsor Noémi (4/b) is, és más etyeki lakosok is, akiket sajnos név szerint nem ismerek. Sikerült már kicsábítani néhány osztálytársat, iskolatársat is: Kővári Petrát (6/c), Kővári Hannát (3a), Péter Helgát (3/a) és Nagy Zsófiát (1/a) is. Bátorítok minden gyermeket, hogy a következő hétvégén fogja meg apa, anya kezét s vigye el őket sétálni. A másik kezükbe elfér majd egy- egy póráz is.
Az alábbi képeken etyeki gyerekek foglalkoznak az etyeki menhely lakóival.
Bővebb info:
+36 70 339 3856
Minden nap 10-12 között lehet menni látogatni, sétáltatni!
Hárshegyi Laura bejegyzése
Gratula a kezdeményezőnek! Ha újra jövünk Etyekre – kb. havonta egyszer – mi is jövünk. (A közbenső időben e „feladatunkat” Káposztásmegyeren teljesítjük…. Én is biztatok mindenkit: KUTYÁZZUNK! Zsu