Határtalanul! Partiumban

Vajdahunyad: pihenő az udvaron

Határtalanul! – immár harmadszor

Az Emberi Erőforrás Minisztérium 2010 óta hirdeti meg a Határtalanul! pályázatot, melynek célja, hogy  erősítse a magyar-magyar kapcsolatokat és a nemzeti összetartozást.  Az etyeki iskola hetedik osztályos tanulói idén június 8-tól négy napot töltöttek Erdélyben.
Már az utazás előtt nagy izgalommal készültek gyerekek, szülők és tanárok egyaránt. A pályázatban foglaltak szerint előkészítő órákon ismerkedtek az úti céllal, Erdély történelmét felidézve az egyes osztályok különböző régiókat kaptak feladatul, melyekről színes információs plakátokat készítettek iskolatársaik számára. A plakáthoz feladatlap járt, az itthon maradó tanulók számára meghirdetett vetélkedő is a felkészülést segítette.

Nagyenyed – ismerkedés az udvaron

Aztán jött a csomagolás, és június 8-án reggel 6-kor sápatag szülők és kipirult arcú kamaszok torlaszolták el a Magyar utcát, amíg a csomagok bekerültek a kényelmes busz csomagtartójába, mindazzal a sok finomsággal, amit néhány nagylelkű és igen gondos szülő biztonsági tartalékként küldött a hatalmas csapatnak.
Egy szempillantás alatt a határon is voltunk, ahol egy lejárt személyi igazolvány miatt izgult az egész busz, de a román és magyar határőrök jóindulatának köszönhetően némi várakozás után már robogtunk is Margittára. Mónika néni szülővároskájában egy csodálatos iskolában vártak bennünket az ott tanuló diákok és tanárok. Megtudtuk, hogy csupa magyar diák jár ebbe az iskolába, megcsodáltuk, hogy milyen szép, felújított, modern épületben tanulhatnak ezek a gyerekek és Molnár Gergő meg is jegyezte, milyen jó lenne, ha a mi iskolánk is ilyen szép, új és modern iskola lenne.

Szászváros: játék a gyermekotthonban

A szívélyes vendéglátás után már robogtunk is tovább Nagyváradra, ahol a margittai pedagógus kollégák segítségének köszönhetően várt bennünket egy idegenvezető, aki megmutatta a város legfontosabb területeit, eligazított bennünket a centrumban és sok érdekeset mesélt a nagyváradi székesegyházról, amit mindannyian nagy figyelemmel hallgattunk. Az ezt követő séta közben a város központjában irodalmunk nagy alakjaira találtunk, amint éppen kvartekáznak a napsütésben. Nosza, az osztályok azon nyomban megrohanták a hírességeket, ki  Ady  ölébe ült, ki Juhász Gyulát ölelte meg….
Aztán buszra szálltunk és hamarosan megérkeztünk Zsobokra, ahol a Bethesda Gyermekotthon nyújtott szállást számunkra. A vacsora után nehezen ment az elalvás, de másnap a korai reggeli után már indultunk is tovább Kolozsvárra.  A Szent Mihály templomot körbe jártuk, belülről is megcsodáltuk és természetesen megkerestük Hunyadi Mátyás szülőházát, és a híres Sárkányölő Szent György szobrot, ami néhány gyermek számára kis csalódást okozott, no nem a szépsége, hanem a mérete miatt.

Torockó: túra a Székelykő alatt

Kolozsvárról Tordára vitt az utunk, ahol a sóbányában ismét egy nagyon kedves idegenvezető kísért minket. A nagy melegben jól esett a bánya hűvösében sétálni és kipróbálni a bánya visszhangját, ami 16-szor felelt vissza. Innen a tordai hasadékhoz buszoztunk, ahol aztán a csapat több részre szakadva – elöl a bátor kalandvágyók  Mari nénivel, hátul a fontolva haladók Feri bácsival – csinálta végig a túrát. Az izgalmas, sziklába vájt függő hidakkal tarkított útvonalat oda-vissza megtettük. Mindannyian! Még a tesi órákon kevésbé aktív tanulók is.

Zsobok

Algyógyra, a szállásunkra indultunk, de egy baleset fenekestől felforgatta minden további tervünket. Órákat töltöttünk a buszban, lépésben haladva. Szerencsére szállásadóink megvártak bennünket, pedig majdnem éjjel 11 óra volt, mire a vacsorához foghattunk.
Az alvás a fáradalmak ellenére nem szerepelt a tanuló ifjúság programjában, így másnap Torockón, ahol éppen falunapot ünnepeltek, úgy néztünk ki, mint egy holdkóros csapat.  A szépséges torockói házakat megcsodáltuk, belehallgattunk az esti koncert hangolásába, majd folytattuk utunkat Nagyenyedre.  Itt ismét egy fantasztikus idegenvezetőtől tudtuk meg a nagyenyedi két fűzfa legendájának valóságos történetét, értesültünk Nagyenyed mindenkori gazdagságáról és mediterrán klímájáról,  majd ismét egy csodálatos iskolát láthattunk kívülről és belülről: a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot. Ahol ismét csak a modern, szépen felújított épület, a 21. századi felszereltség váltott ki mindannyiunkból csodálatot.

Torockó: ebéd előtt

Az utunkat Gyulafehérváron folytattuk. Sétát tettünk a várban, tanúi voltunk a 18. századi katonai ruhákba bújtatott katonák masírozásának és megnéztük a különböző bástyákat és várkapukat, az érseki székesegyházban leróttuk tiszteletünket a Hunyadiak síremlékei előtt.
Még ezen a napon ellátogattunk Szászvárosba, ahol a Dévai Szent Ferenc  Alapítvány működtet egy gyermekotthont, ahol nagyon szegény sorsú kisgyerekek élnek.  Amikor megérkeztünk, egyikük éppen a 10. születésnapját ünnepelte. Az egyik kedves gondozó mesélt az itteni életről és neki adtuk át iskolánk adományait, a magunkkal vitt mesekönyveket, sportszereket. Egy rövid játék után elköszöntünk és visszatértünk a szállásunkra. Mónika néni és Anikó néni ezen az estén is éberen őrködött a reggeli álmosságot eddigre elfeledő és újra igen éber gyermekcsapat szobái előtt.

Margitta: filmvetítés

A negyedik napon hosszú út állt előttünk.  A csomagolást, bepakolást, reggelit követően indultunk Aradra, ahol a Tűzoltó téren megpihent kis csapatunk, itt fogyasztottuk el az ebédre kapott szendvicseinket és innen indultunk az aradi emlékműhöz, ahol az ünneplőbe öltözött küldöttségünk rövid megemlékezés és virágaink, koszorúnk elhelyezése után egy perces némasággal emlékezett történelmünk hős tábornokaira, az aradi tizenhármakra.
Túránk utolsó állomása a Hunyadiak székhelye,  Vajdahunyad volt.  A vár zegzugos falai között órákat töltöttünk el, mindenki talált valami igazán érdekeset. A kínzókamra, annak felszerelése fiúkat és lányokat egyaránt szent borzadállyal töltött el. Az utolsó csoportképek elkészítése  után már csak amiatt izgultunk, hogy a lejárt „szavatosságú” okmánnyal hogyan fogunk visszajutni. A határon aztán kiderült, hogy feleslegesen aggódtunk , már csak a szülők riadóztatás volt hátra: vége a nyugalomnak, mindjárt érkezünk!  – és így is történt!
Nagyszerű élményekkel gazdagodva, sok-sok látnivalót elraktározva, egymást sokkal jobban megismerve, fáradtan, de boldogan érkeztünk haza.
Az iskola 7. évfolyamos tanulói, Szegedi-Kiss Mónika, Nyeste Ferenc, Makainé Szamosi Anikó osztályfőnökök és Szabó Mari kísérőtanár

Tisztelt Olvasó!

Az alábbi prezentációk az Etyeki Általános Iskola hetedik évfolyamos tanulóinak osztálybeszámolói. Képeket és írásokat tartalmazó powerpointok, melyek animációt, azaz egymásra helyezett képeket is tartalmaznak. Ezért arra kérlek, amennyiben valamennyi fotóra kiváncsi vagy, úgy a preziket elsőként töltsd le a gépedre, majd ott nyisd meg diavetítésként. Megértésedet köszönjük diákjaink nevében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.