Megérkeztünk a MAGYARMET Kft. gyárába, ahol egy terembe belépve megcsapta orrunkat a pogácsa illata, amellyel vártak minket. Rövid bemutatkozás következett és egy biztonsági eligazítás, majd végre elindultunk, és két csoportban az udvarra vonultunk.
Az első részlegen a viaszmintát készítették, itt erős műanyag szag volt, de hamar hozzászoktunk. A második részlegen alkoholos bukéja volt a levegőnek, és egy robotkar a viaszmintákat kerámiába mártotta. Kint elég hideg volt, de nem úgy a harmadik részlegen, ugyanis az öntőrészlegre értünk. Itt láttunk egy öntést, ezenkívül megtudtuk, hogy ezen a helyen olvasztják ki a viaszt a kerámiahéjból.
A negyedik részlegen óriási flexekkel lecsiszolták az acélt, ez a művelet meglehetősen hangos volt. A következő részlegen erős kenőanyag szaggal teli levegőben haladtunk át, itt az acél éles, enyhén nyers részét szedik le, és lyukakat vájnak beléjük. A következő állomásnál, a készterméket ellenőrzik le, ami nagyon fontos lépés. Ezt követi a raktár.
Elindultunk a 3D nyomtatós részleg felé, amit viccesen csak 51-es körzetnek neveznek, és ahol nagyon nagy 3D nyomtatókat láttunk, ezenkívül itt égetik ki a kerámia héjakat is.
Utunk végén a laborban néztünk szét, majd visszaértünk a kiindulási pontra épségben, mosolygósan. Sok élménnyel gazdagodva indultunk haza a gyárból.
Doktor Tamás
7.a