Magyarország Utánpótlás Pályakerékpáros Bajnokság

Kori bíztat

Kori bíztat

Szombaton éjszakai horgászaton voltam, fáradtan és álmosan, de magabiztosan indultam el vasárnap reggel Budapestre. Úti cél a Népstadion mögött elterülő Millenáris Kerékpárpálya volt. A szüleim vittek minket három csapattársammal és a két öcsémmel együtt. Ott már várt ránk Gyuri bácsi, Ottó az edzőnk és az országúti versenykerékpárjaink. Átöltözés után kezdődhetett a bemelegítés, ki a hozott görgőkön, ki a pályán készült a versenyre. 10-en voltunk a korosztályomban, ebből 4-en etyekiek a TUTTO BICI-től, mellettünk még több nagyon híres csapat, mint a KSI (Budapest), SZSZKE (Szekszárd), DKSI (Debrecen), győri kerékpárosok, Fradi kerékpárosai vettek részt a versenyen.

Gergő és én pihenünk az első szakasz után

Gergő és én pihenünk az első szakasz után

Az első szakasz 200 m-s volt, le kellett borítanunk (kerékpáros szakszó: az ovális pálya legmagasabb pontja, ami 36 fokban döntött, onnan kellett letekerni nagy sebességgel) a pálya tetejéről, ez nagyon félelmetes egy ilyen magas és döntött részen. Ez volt az első győzelmem. Nagyon elfáradtam, de a bemelegítést folytattam, mert tudtam, hogy 1 óra múlva újra rajthoz állunk.

A második szakasz 500 m-s volt, nagyon nagyot mentem, álló rajtból, ami még nehezítette a dolgom. Nagyon örültem mikor újra bemondták a nevemet. Ez így a második győzelem volt. Fáradt voltam és egy köhögős-orrfolyós betegség is kezdett rajtam kijönni, ami előző héten a bátyáimat betegítette meg.

Leborítás a tetőről

Leborítás a tetőről

Ottó ordítja: „Nyomjad Csobi, itt az utolsó kanyar!

Ottó ordítja: „Nyomjad Csobi, itt az utolsó kanyar!

A harmadik szakasz 1000 m-s volt, délután kezdődött, előtte ebédeltünk, pihentünk. Bemelegítés után, álló rajtból indítottak minket. Ottó az edzőm, Gyuri bácsi, Kori a régebbi edzőm és a szüleim is végig ordítottak, tudták, hogy erőtlen vagyok már. Ez tartotta bennem a szuszt, ez adta a legnagyobb erőt! Itt második lettem, de az összesítés szempontjából már mindegy volt, mert a három szakasz időeredménye mutatta, hogy én vagyok a leggyorsabb.

Eljött a várva várt éremosztás. Felszólítottak a dobogó legfelső fokára. Csodálatos érzés volt ott állni és hallgatni a tapsvihart. Az érem nagyon szép, nagyon örültem neki. A csapattal pezsgőt bontottunk és együtt ünnepeltünk.

Így telt el a vasárnapom a Magyarország Utánpótlás Pályakerékpáros Bajnokságon.

Gratulálok a csapattársaimnak is, mert nagyon jól teljesítettek ők is.

Miksa Csobán írása

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .