Remshaldeni utazás 2015 áprilisában

 

vidámparkPénteken este bepakoltam a bőröndbe és elkezdtem hisztizni, hogy én nem akarok Remshaldenbe menni egy hétre. Így kezdődött ez az egész hétnapos látogatásunk. Németországba.

vonatSzombaton reggel elindultunk és vártuk (nem mindenki), hogy odaérjünk Remshaldenbe. 10 vagy 11 óra múlva már Németországban voltunk. Ági néni és Gábor bácsi átadott minket a „családunkhoz” és kezdődhetett az élet németül. Nagyon reméltem, hogy kedves családhoz kerülök, csak mert van egy ismerősöm, aki nagyon nem érezte jól magát a társaságukban. Na szóval. Beléptem a ház ajtaján és azt vettem először észre, hogy milyen szép a kilátás a nappaliból. Az érkezésem alkalmából sütöttek nekem egy tortát azzal a felirattal, hogy „Herzlich Willkommen liebe Anna (Panka)”. Nagyon szép volt és nagyon finom is a torta. Jamie megmutatta a házukat (volt vagy 20 perc) és utána felmentünk beszélgetni. Este találkoztam a bátyjával (aki megjegyzem nagyon helyes), meg a barátnőjével, utána pedig elmentünk aludni. A vasárnap úgy kezdődött, hogy megtanultam gördeszkázni. Utána elmentünk a Jamievel, az anyukájával, meg a tesója barátnőjével hajózni Stuttgartba. Utána ebédeltünk. Én egy sajtburgert ebédeltem, ami szétfolyt a kezemben. Ebédet követően elmentük egy busztúrára, ami úgy nézett ki, hogy: egy piros busz (kb. mint a londoni), ami két emeletes és feltettünk egy fejhallgatót, amiben a bácsi magyarázta az épületek történetét. Körbebuszoztuk egész Stuttgartot. Nagyon jó volt. Ezután a Frühlingsfestre mentünk, ami olyan volt, mint egy vidámpark. Felültünk az óriáskerékre, kettő hullámvasútra (csak úgy mondom, hogy rettegek a hullámvasutaktól) és egy valamilyen nagyon ijesztő hintaszerűségre, ami, ha a levegőben voltunk, a fejünkre fordított minket. A Frühlingsfest után hazamentünk és megvacsoráztunk. Hétfőn iskolába kellett mennünk. Nem tudom, ki hogy volt vele, de én unatkoztam az órákon. Délután elmentünk shoppingolni Stuttgartba. Kedden ismét iskola, de délután uszodába mentünk! Lecsúsztam a csúszdákon (a vízi csúszdáktól is félek) és bementünk a hullám medencébe. Szerdán kirándulni mentünk és jött velünk Ági néni és Gábor bácsi is. Az Experimentába mentünk, ami olyan, mint a csodák palotája, csak sokkal nagyobb. Délután ismét shoppingolni mentünk. Szuper volt.

fagyiCsütörtökön iskolában voltunk, délután pedig elmentünk az állatkertbe. Majdnem minden állat aludt, de ettől függetlenül mindegyik nagyon cuki volt. Pénteken nem mentünk iskolába, hanem helyette egy sokkal érdekesebb helyre mentünk. A sérültek otthonába. Ott megmutatták, hogyan élnek a sérültek. És nem is én lettem volna, ha nem történik velem valami. A sérültek otthonában megsérültem. De persze nem úgy, hogy megvakultam, vagy ilyesmi. Csak annyi volt, hogy kiment a bokám. De csak pár óráig tartott a fájdalom.

Péntek délután, miután hazaértünk, elmentünk sétálni Remshaldenbe. Ott volt Bogi és Nórika is. Meg persze a németük. Először elmentünk fagyizni, utána elmentünk egy mezőre, ahol volt egy pad. És erről a padról kb. húszszor leugrottunk egy kép kedvéért, ami megörökíti, hogy mi a levegőben vagyunk. Nem mindig sikerült összehozni. Estefelé elmentünk egy búcsú partyra, ahol volt sütögetés, játszás, pillecukor sütés és beszélgetés. 10 óra körül értünk haza. Hulla fáradt voltam. De szombaton nem aludhattam sokáig, mert ez volt a hazaindulásunk napja. Szívesen maradtam volna még… de azért ez az egy hét pont elég volt számomra. Nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól és már indultunk is vissza Etyekre. De! Októberben újra látni fogjuk egymást! Már alig várom! Amilyen nehezen indultam, olyan nehezen is szakadtam el az új ismerőseimtől.

Ez a németországi út sokkal jobban alakult, mint gondoltam. Szuper volt!

                                                                                  Szentmihály Anna (Panka)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..