A történelmi kirándulás, melyen részt vettem, rendkívül érdekes volt.
Reggel 9:30-kor busszal indultunk az iskola elől. Budapestre mentünk, ahol elsőként egy népművészeti múzeumba látogattunk el. Mikor odaértünk, csoportokba osztottak be minket. Én a csoportommal a kiállításnál kezdtem. Az alsó szinten különféle terítők voltak kirakva, Erdélyi gránátalma címmel. A második szinten szőnyegek voltak kitéve, melyekről megtudtuk, hogy egy részüket az ott tanuló vagy tanult diákok készítettek. Itt még egy népmesét is felolvastak nekünk, mely után bizonyos dolgokat kellett húznunk egy tarisznyából, és megállapítani, hogy mi az.
Azután lementünk az alsó szintre, ahol következett a nemezelés. Itt adtak egy gyapjúgombolyagot, melyet a kezünkkel, amit bevizeztünk, illetve beszappanoztunk, görgetni, gyúrogatni kellett a benne lévő dióval, a megszabott időig. Utána a hölgy, aki segített nekünk, szétbontotta, és kivette belőle a diót, majd egy virágot formázott belőle nekünk.
Következett a bőrözés. Itt egy bőrcsíkot kaptunk, melyet meg kellett puhítanunk, majd formákat, mintákat, betűket vésnünk bele egy csontkéssel. Amikor ezekkel készen voltunk, akkor kilyukasztottuk mind a két végénél, és belefűztünk egy madzagot. Így készültek el karkötőink.
Ebédre kaptunk a McDonalds-ból egy sajtburgert, illetve egy csibeburgert két üdítővel.
Ezek után gyalog elsétáltunk a Budavári Siklóhoz, mellyel felmentünk a várba. Ott bementünk a Magyarság Házába, és megtekintettük a kiállítást. Nekem ez a része tetszett legjobban az egész kirándulásnak.
Bent, miután leraktuk a cuccainkat, elindultunk a kiállításra. Az egésznek az volt az alapelve, hogy a Kosztolányi Dezső által kijelölt 10 legszebb magyar szóhoz, melyek: az anya, a gyöngy, a vér, a kard, a sír, a láng, a szív, a szűz, az ősz és a csók, tartozik egy szoba, mely megismertet valamit a látogatóval Rólunk, a magyarokról.
Kaptunk egy feladatlapot, melyben kérdéseket kellett kitöltenünk a kiállítással kapcsolatban. Én az összes szobában megtudtam valami olyasmit a magyar nemzetről, mely addig nem állt rendelkezésemre. Nekem a legjobban természetesen a Kard és a Szív szobák tetszettek.
A Kard szobában a magyar harci stílusról, harci sikerekről olvashattunk, és persze kipróbálhattuk, hogy egy igazi reflexíjjal meddig tudnánk ellőni. Nekem 133 métert mutatott. Aztán felemelhettük egy zsákban azok a holmikat, melyeket egy páncélozott lovag viselt.
A Szív szoba, azért volt a második kedvencem, mert a magyar sportsikerekről szólt. Ki is lehetett próbálni egy gombfocira hajazó játékot, a szektorlabdát. Ami persze kihagyhatatlan volt, azok a Rubik termékek. Ott volt az összes játék, melyet Rubik Ernő feltalált, sőt az alap 3x3x3-as Rubik kockának más változata is.
Miután végeztünk az összes szobával, a Magyarság Háza előtt fagyiztunk egyet, majd indultunk haza a busszal.
Varga Dániel 6.a osztályos tanuló
