Június 2-án az Etyeki Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola hetedikesei a Felvidékire utaztak, tanulmányi kirándulásra. Az utazás egy pályázat révén valósulhatott meg, amelyet az Emberi Erőforrás Minisztériuma írt ki azzal a céllal, hogy az anyaország diákjai találkozhassanak határon túli magyar közösségekkel, illetve megismerjék az elcsatolt területek természeti és kulturális értékeit. A programnak a Határtalanul! nevet adták. Az etyeki iskola tanulói második alkalommal vehettek részt ezen a programon (tavaly a hetedikesek Erdélybe utaztak).
A kirándulás első napján a Dobsinai-jégbarlangban tettünk látogatást. Dobsina az Alacsony-Tátra lábánál, az úgynevezett Szlovák Paradicsomban található. Kacskaringós szerpentin vezet fel a hegyre, ahonnan lélegzetelállító volt a kilátás. A parkolótól a jégbarlangig 20 perces gyalogút vezetett fel a hegyre, a barlang szájához. A nyári melegben senki sem gondolná, hogy néhány méterrel a felszín alatt több ezer köbméter jeget zárt magába a hegy. Néhány évtizede még nyári korcsolyázást is rendeztek az érdeklődőknek, ma azonban ez az 5-7 ezer éves képződmény a Világörökség része.
Utunk második állomása a betléri Andrássy-kastély volt. Az Andrássyak nevét Magyarországon tisztelettel említik. Különösen Andrássy Gyula neve ismert, aki 1867-től, kiegyezés után miniszterelnök volt, aztán külügyminiszter. Erzsébet királynéval, Sissivel kapcsolatban is sokszor emlegetik. Látogatásunk során képet alkothattunk a vadászkastélyban folyó egykori főúri életről, hiszen az Andrássyak berendezési tárgyait, könyv- és képtárát, gyűjteményeit a történelmi viharok érintetlenül hagyták.
Négynapos kirándulásunk alatt a szállásunk Várhosszúréten volt, Rozsnyó mellett, csodálatos kilátással Krasznahorka büszke várára.
Péntek délelőtt a Rozsnyói Református Alapiskolába látogattunk. Rozsnyó 50 évvel ezelőtt nagyrészt magyarok lakta város volt, ma kisebbségben élnek itt a magyarok. Rozsnyó iskoláinak nagy része szlovák nyelvű, de ahová mi mentünk, az magyar iskola, és akikkel ott találkoztunk, természetesen magyar gyerekek. Az ottani iskolások műsorral készültek. Látogatásunk épp a nemzeti összetartozás napja előtti utolsó tanítási napra esett. Az iskola háromfős zenekara elénekelt néhány számot, az egyik lány pedig egy magyar népmesét adott elő, a vidékre jellemző palóc nyelvjárásban. Utána a hetedikeseink fociztak az ottani kilencedikesekkel, és győztünk. Jó volt a délelőtt, kedvesek voltak a vendéglátóink.
Az egyik kislány magyar népmesét adott elő.
A vendéglátó iskolától búcsút véve megnéztük Krasznahorka büszke várát, amit csak kívülről tekinthettünk meg, ugyanis 4 évvel ezelőtt cigarettázó gyerekek véletlenül tüzet okoztak az épület mellett, és a vár leégett. Reméljük, hamarosan újra kinyitják a látogatók előtt.
Délután a szállásunk közelében lévő Buzgó-barlangba ereszkedtünk le barlangász felszereléssel, sisakkal, fejlámpával. Ez a barlang cseppkőbarlang, megnézhettük itt Európa legnagyobb, 34 méter magas álló cseppkövét. Az oda vezető út nagyon kalandos volt, létrán, drótkötélpályán, keskeny hasadékokon át vezetett az út a hegy belsejébe, a cseppkövekhez. Páratlan szépsége miatt 1995-től a barlang a Világörökség részét képezi.
Szombat reggel a Tátrába indultunk, hogy megnézzünk egy gyönyörű szepességi várost, Szepesszombatot. Szepesszombatban a fő látnivaló egy középkori templom, amelynek eredeti pompájában maradtak meg berendezési tárgyai, köztük a híres Szent György-oltár. A város emellett hangulatos reneszánsz házsorairól is nevezetes.
A városnézés után túrázni indultunk. A Szlovák Paradicsomban a Piecky-völgyön keresztül kapaszkodtunk fel a fennsíkra. Patakon, hidakon, pallókon keresztül vezetett az út. Volt olyan rész, ahol egy nagyon magas vaslétra vezetett föl egy vízesés mellett, máshol dongahidakon át jutottunk előre. Két és fél órán keresztül haladtunk felfelé, többen vizes cipőben, de fantasztikus élményekkel gazdagodva. Sajnos, ha már felmentünk a fennsíkra, valahogy le is kellet jönni onnan. Egy meredek ösvény vezetett le a Hernád-áttöréshez, ahol a Hernád folyó mély völgyet vájt a hegybe. Ez is nagyon nehéz út volt, kanyargókkal követte az ösvény a Hernád folyását. A keskeny út néhány szakaszán fémtálcák lettek erősítve a sziklafalba a folyó fölé, nekünk pedig a tériszonyt legyőzve keresztül kellett menni rajta. A 8 órás, embert próbáló túránk után örültünk, hogy végre felülhettünk a buszba.
Az utolsó nap reggelén megálltunk Rozsnyó főterén, és megnéztük a gótikus székesegyházat, a reneszánsz tűztornyot, a barokk palotákat. Utána folytattuk utunkat, és Kassára mentünk, ahol először a Szent Erzsébet-dómot tekintettük meg. Ebben a csodaszép gótikus templomban temették el 1906-ban a Törökországból hazahozott II. Rákóczi Ferenc földi maradványait.
Kassa csodálatos belvárosát, sétálóutcáját a gyerekek kiscsoportba verődve önállóan is végigjárhatták. Német nyelvtudásukra is szükségük volt néha, hisz Kassa, az ősi történelmi város népességéből ma csupán 2-3 százalék magyar.
Az utolsó programunk a Rodostói ház megtekintése volt. A Márvány-tenger partján, Rodostóban közel húsz évet élt II. Rákóczi Ferenc. Hazahozatala után úgy döntöttek a kassaiak, hogy felépítik ennek a háznak a másolatát, ahol II, Rákóczi Ferenc élt haláláig. A múzeumnak berendezett házban megismerhettük a fejedelem életét, olyan tárgyakat láthattunk, amit ő használt, és olyan érdekességeket is, amit ő maga készített, ugyanis a fejedelem szabadidejében szívesen készített fából faragott bútorokat. Ennek több elemét is láthattunk a kiállításon. Négynapos kirándulásunkról vasárnap este érkeztünk vissza, Etyekre.
Azt gondolom, az utazás során tanulóink beleláthattak a határon túli magyarok életébe, átélhették az összetartozás érzését. A gazdag magyar kultúrának egy számukra eddig ismeretlen részletével, a Felvidék történelmi, építészeti örökségével találkozhattak, és olyan tájakon járhattak, amelynek szépsége maradandó nyomot hagy a lelkekben.
Köszönjük az EMMI által biztosított pályázati lehetőséget, köszönjük az Etyeki Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatását, amelyet a múzeumi belépőkre használtunk fel, és köszönjük a diákoknak, hogy példás viselkedésükkel messze földre elvitték az etyeki iskola és Etyek nagyközség jó hírét. A Határtalanul! Program a jövő tanévben is folytatódik, nyertes pályázatunk révén az akkori hetedikesek Erdélybe utazhatnak.
A tanulók kísérői:
Bozzai Szabolcs osztályfőnök, Forróné Király Hajnalka pedagógus, Géczy Árpád szervező