1961-ben születtem Budapesten, de gyermekkoromat Siófokon töltöttem. 1971-ben kezdem zenét tanulni, Apáti Jánosnál. A pályaválasztás számomra egyértelmű volt, így felvételiztem a Zenész- Tiszthelyettesképző Szakközépiskolába, ahol Szabó László tanár úrnál tanultam tubán. A tanárképző főiskolát Budapesten végeztem, Sztán Tivadarnál diplomáztam. 1985-től három évig Bécsben tanultam az ottani zeneakadémián, a diplomámat honosíttattam. 2009-ben a Liszt F. Zeneművészeti Egyetemen klasszikus trombita előadóművészi oklevelet szereztem. 1989 óta tanítok, Etyekre 1998-ban kerültem. Több növendékem ért el országos versenyen helyezést, négyen zenei pályán folytatták tanulmányaikat, többek között Németh Balázs, etyeki tanulóm a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett tubán. Több zenekarban, együttesben játszottam, pl. a Hot Jazzbandben, a Dr. Valter and the Lawbreakersben, a Freemen Jazzbandben és a Jumpin’ and Stompin’ jazzegyüttesben. Számos lemezen szereplek meghívott vendégként, és a neten vezettem „Minden napra egy zene” címmel egy tájékoztató jellegű oldalt azok számára, akik szeretik az 1920-as, ’30-as évek swing zenéjét. Talán ebből kiderült, hogy életem a zene.

fafúvós tanár

TEXTILTERVEZŐ IPARMŰVÉSZ, VIZUÁLIS, KÖRNYEZETKULTÚRA SZAKOS TANÁR * 1970-ben kezdtem Bálványos Huba Képzőművész csoportjában rajzolni, ahol a művészetet, mint önkifejezési formát ismertem meg. 1975-től foglalkozom vizuális neveléssel, meghatározó volt Winkler Márta kísérleti osztálya, ahol jeles szakemberek irányításával, a Kodály Intézet komplex művészeti nevelési kísérletében dolgozhattam. A vizuális nevelés koncepcióját Székácsné Vida Mária a szakma nagy ikonja irányította. Sok szeretettel gondolok Kokas Klára Zeneóvodájára, ahol évekig, mint asszisztens dolgozhattam. 1976-ban tagja lettem a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, részt vettem a közös kiállításokon, táborokban, a műhelymunkában. Az Etyeki Műhely tagjaként 1976-tól, - mint családtag részt veszek a műhely életében, munkájában. Mesterem, Csókos Varga Györgyi vezetésével számos országos, és nemzetközi kiállításon szerepeltem és szövéstanítási kísérletek gyakorlati magvalósításában dolgoztam. A Stúdió tárgyalkotó munkájával kapcsolatban kutatni kezdtem a primitív rongybaba - készítés etnográfiai hagyományait. Több gyerekkönyvet készítettem ezzel a témával kapcsolatosan. 1986-óta vagyok alaptag, - erre az időszakra esik az Etyeki Műhely ösztöndíja, melynek keretein belül, férjemmel, Nagy Bertalannal - egy Kézműves Bábszínházat hoztunk létre. Etyeken,- az 1991-ben alakult Művészeti iskola tanára vagyok a kezdetektől fogva, a Képzőművészeti tanszakot vezetem. A legfontosabbnak tartom a tanításban a gyerekek életkori sajátosságainak ismeretét, a témához megfelelő anyagok és technikák alkalmazását, a kísérletezési lehetőséget, a csoportos munkák létrehozásának fontosságát. A témaválasztásban és az alkotásban a gyerekek saját ötleteiket megfogalmazhatják, mellyel kifejezhetik saját érzéseiket, gondolataikat. A ma divatos projekt elvet régóta alkalmazom, mely a feladatok megtervezését, a tárgyak elkészítését és bemutatását szervesen ötvözi. A tárgykultúra olyan témáit gyűjtöttem össze, melyek a gyermekművészeti megközelítést fogalmazzák meg, a saját tervet, a tanári témaválasztást és a kultúrtörténeti háttéranyagot integrálják.

Népi pengetős, népi ének tanár *** Zenei tanulmányaimat a keszthelyi Szendrey Júlia Általános Iskola egyik zenei osztályában kezdtem. Itt énekeltem kórusban, valamint Szakonyi Józsefné Julika néni indított el népdalversenyeken, ami meghatározó lett életemben. Emellett néptáncoltam is a jó hírű iskolai néptáncegyüttesben Aradvári Lászlóné Böbe néni vezetésével. Már itt is több rendezvényen, alkalmon részt vettem énekesként és táncosként. E mellett zeneiskolában fuvolát is tanultam 6 évig és kicsit zongorázni. Ezért nyilvánvaló volt, hogy zenével megyek tovább. Középiskolába, a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskolába jártam. Itt népi ének főtanszakos voltam, de amellett elkezdtem tanulni citerázni és cimbalmozni is, valamint volt kötelező zongoránk. Tanáraim voltak Papp Ágnes, Varró János, Szabó Dániel, Berki Lilla és Vakler Anna. Nagyon sok versenyen, fellépésen tudtuk gyakorolni az előadó művészetet, a közös zenélést. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytattam tanulmányaimat. 2017-ben szereztem meg Népi pengetős, és 2018-ban Népi énekes szakképzettségemet. Szakmailag nagy hatással voltak rám Balogh Sándor, Berta Alexandra, Bolya Mátyás, Vakler Anna, Nyitrai Mariann, Bárdosi Ildikó és Palócz Réka. A citera és ének mellett tekerőzni is tanultam. Több egyetemi óra és kurzus hasznomra válik a tanításban, a gyerekekkel való kapcsolatteremtésben. Már az egyetemi éveim alatt, 2013-tól elkezdtem dolgozni az etyeki művészeti iskolában. Először citerát kezdtem tanítani, majd népi éneket, népdalkört. Az életem része a zene, zenélés, és ezt szeretném tovább adni a tanítványaimnak is. Életcélom rávezetni tanítványaimat a zene és a népdalok szeretetére, a régi hagyományok és értékek tiszteletére és továbbörökítésére. Szeretném elérni, hogy a gyerekek betáblázott mindennapjaiban a zenélés örömforrás és kikapcsolódás legyen. Ahogy Kodály is mondta: „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét. Az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”

akkordikus zenetanár

billentyűs zenetanár

ének-zene tanár, karvezető

„A nevelés titka a tanuló iránti tiszteletben rejlik.” (Ralph Waldo Emerson) * * * Ha visszaemlékezünk tanárainkra, mestereinkre, akkor tudjuk, hogy bár az elméleti anyag egy részét a felejtés homálya fedi, mégis egy-egy gesztus, mosoly, szívhez szóló méltatás, történet hosszú időkig megmaradt, s benső támaszként szolgált nehéz időkben. Hat éves koromban kezdtem zongorázni, s tanáraimon kívül nagypapám autodidakta módon elsajátított kiváló hegedűjátéka fordította figyelmemet a zenére a közös játékkal eltöltött idővel, s koncertek hallgatásával. Akkor csodálkozva néztem, ahogy könnyekig meghatva hallgatja a rádióból szóló muzsikát. Ahogy felnőtté váltam, már átélhettem magam is, mily mélységekben képes megérinteni bennünket a zene. 12 évesen az operában későbbi tanáromat – Elek Tihamért – láttam s hallottam játszani. Akkor határoztam el, hogy fuvolázni fogok. A főiskolán muzsikustársaimmal gyakorolhattam a rögtönzést. Így nem csak saját műveket alkottam, melyek zenekar előadásában CD-n jelentek meg, hanem felfedeztem, hogy a tanterv elvégzendő anyaga mellett a dallamköltés (improvizáció) és utánzógyakorlatok segítik a gyermek fejlődését. Kezdetben egy egyszerű, egy-kétszeri hallásra eljátszható dallamot a gyermek könnyen tett egy hanggal, majd még egy s még egy hanggal lejjebb, s egy lezáró-motívummal kész lett a dal. Tercettben is játszottuk. A darabok szerkezeti átlátása, elemzésének képessége is fejlődött általa. Az 5., 6. éve tanuló fuvolisták, kik nem zenei pályára mennek, a növekvő iskolai terheik miatt már egyre kevésbé képesek lelkesen és lelkiismeretesen megtanulni a több és több technikát igénylő, időnként szegényes dallamvilágú etűdöket. Náluk sikerélményt okozott, és zenei örömet szerzett a technikailag könnyebb duók, triók, quartettek tanulása. A hangszer zeneórán mindig a kezemben van – kamara, unisono, előjátszás – mert nekem is tanáraim játéka segített legtöbbet diák koromban. A FIBS gyermekközpontú oktatási módszeren tanult gyakorlatok hatékonyabbá, eredményesebbé tették a tanórákat, s a tanulókkal való emberi kapcsolatot, mely nekem is igen fontos volt annak idején. Amikor a gyermekek szomorúan, fáradtan vagy lelki teherrel érkeztek az órára, felvidításukra sikerrel alkalmaztam különböző módszereket. Egyszer egy családi okok miatt kezelhetetlenné vált kisgyermek (önbántás, ellenállás mindenre) a tanyasi iskolák egyszerű s nagyszerű gyakorlatával (gyermek gyermektől tanul könnyen) újra kedvet kapott a furulyázásra azzal, hogy a következő növendék eljátszotta e gyermek házi-feladatát. Ösztönöz, hogy akár játékos módszerekkel, akár ihletet adó társművészet kapcsolódással egyre többet hozzak ki a gyermekekből. Nem csak a zenei pályára irányítható növendékekből, hanem azokból is, kiknek tehetsége más területeken bontakozik ki. Hiszen a tanulót - a hangszerét megszeretvén, de nem muzsikus szakmában dolgozva - egész életén át elkísérheti a zene, és a zene iránti szeretet. Gondolataimat hadd zárjam egy Assisi Szent Ferenc idézettel: „A gyermekek olyan követek, akiket Isten azért küld, hogy az emberek szíve megteljék szeretettel, reménységgel és békességgel.”

harmonika tanár

óraadó néptánctanár